A test
A próféta első verse
a gyomorból, Pócsmegyer,
tizenhét december egy,
péntek, amikor a temp-
lom nevét említi, a név-
telen templomét, az ősz-
re gondol a hallgatás,
el kell jutnia abba a
másik városba, ahol
nem laknak ismerősei,
talán szerencsésebb lett
volna rokonokra és üz-
letfelekre bízni ezt a
küldetést, ám tél van.
*
A próféta második verse
a gyomorból, Pócsmegyer,
tizenhét december kettő,
szombat, ám tél van, az
esztendő kegyetlen évszaka,
senki nem indul el isme-
retlen városok felé, a lé-
lek inkább a test mélyén
kerget kósza álmokat, az-
tán persze a sors, vagy a
névtelen idő, arra kény-
szeríti a tévedést, hogy
tengerbe vesse a végte-
lent, a szavak is hallják.
*
A próféta harmadik ver-
se a gyomorból, Pócsmegyer,
tizenhét december három,
vasárnap, a szavak is
hallják, hogy a türelem
megbocsátható, mert bá-
torság kell ehhez is, az
olyan mondatokhoz, ami-
nek nincs kiterjedése,
semmi se több önmagá-
nál, éppen ezért megle-
hetősen problematikus
fogalom az azonosság, hi-
szen különböző a név.
*
A próféta negyedik verse
a gyomorból, Pócsmegyer, ti-
zenhét december négy, hétfő,
semmi sem több, mint önma-
ga, az egyik egy távoli vá-
ros emlékezete, a másik
a tévedés illata, belebotlik
a betűk formájába a kéz a
néma papíron, lemásolja a
csönd a hallgatást, ahol
férgek vannak, kell lennie
árnyéknak is, megeteted a
disznót, a tűznek is enni
adsz, minden elviselhető.
*
A próféta ötödik verse
a gyomorból, Pócsmegyer,
tizenhét december hat,
szerda, minden elviselhe-
tő, ha már a létezés em-
lékezetét ládikóba zár-
ta a kéz, az angyalé,
abban a városban ta-
lálkoztunk, amelyikben
örökké felkötöd magad
február tizenkilencedikén,
én éppen egy telefonfül-
kéből léptem ki, és fon-
tosabb volt az árnyék.
*
A próféta hatodik verse
a gyomorból, Szigetmonos-
tor, tizenhét december hét,
csütörtök, fontosabb volt
az árnyék, a te árnyé-
kod a havon, mint anyám
hangja a kagylóban, a
tenger szavához szeny-
nyes jelentés tapad, csil-
lagokat rejt a hajófenék,
kabátok hajtókájára te-
toválták gondos női ke-
zek, azt mondtad, fur-
csák ezek a mondatok.
*
A test kilencedik
verse, Pócsmegyer,
tizenhét december
kilenc, szombat, ha itt
vagyok, a név halott,
a gyümölcs hamis,
talán a lélek is
találatot kapott,
valótlanságot mond
a néma bolond,
nem éri rothadás
szentedet, udvaron
nyári nyugalom
egyre mélyebbre ás.
*
A próféta ezerkilencszáz-
hetvenkilencedik verse a
gyomorból, Pócsmegyer, tizen-
hét december nyolc, pén-
tek, a szűz neve a gyermek
fájdalmában illatozik, a
harminchárom osztható
hárommal és tizeneggyel,
nyugalmam helyére nem
jutnak el, semmi sem le-
het több, mint önmaga,
természetesen a természet
sem azonos az idegen vá-
rossal, nem éri rothadás.
(Megjelent az Alföld 2018/4. számában.)
Hozzászólások